BÁCS
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR
- szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR
- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR
- magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS
- latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ
- német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN
- német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR
- asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN
- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ
- az András önállósult becézője.
BÁNK
- a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS
- a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS
- görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ
- germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA
- a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS
- arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT
- török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS
- magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ
- héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS
- a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ
- magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR
- török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL
- görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ
- a Bazil régi magyar formájából.
BECSE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA
1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. - török eredetű; jelentése: előkelő;
3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR
- germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE
- latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE
- a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ
- hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE
- a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK
- latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI
- a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ
- latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN
- héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL
- bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR
- germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY
- magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER
- francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ
- szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT
- germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD
- germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ
- héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD
- német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BOD
- török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG
- magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY
- magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR
- magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT
- szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR
- asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC
- latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS
- a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS
- a Barabás alakváltozata.
BORISZ
- orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND
- magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN
- Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ
- ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ
- latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ
- török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD
- magyar eredetű; jelentése: búza.
CECIL
- a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN
- latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN
- latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR
- etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ
- latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN
- latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL
- görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK
- görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS
- perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK
- török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD
- magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR
1. - magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. - szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ
- magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE
- török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN
- az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL
- magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD
- a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR
- török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ
- szláv eredetű; jelentése: ördög.
DAGOBERT
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR
- germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR
- cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DALTON
- óangol eredetű; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ
- görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN
- görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
DAMOS
- a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ
- a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS
- a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE
- latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS
- latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
DÁVID
- héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI
- magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY
- a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER
- görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEMJÉN
- a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES
- görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.
DEODÁT
- az Adeodát rövidüléséből önállósult.
DETRE
- germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD
- germán eredetű; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR
- a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ
- latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD
- görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR
- germán eredetű; jelentése: nép + híres.
DOMÁN
- kun-magyar eredetű; jelentése: köd.
DOMICIÁN
- latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK
- latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS
- a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS
- latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS
- a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD
- skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT
- latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN
- angol eredetű; jelentése: dór férfi.
DORMÁN
- besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÖME
- a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR
- a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ
- görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN
- délszláv eredetű; jelentése: lélek.