TACITUSZ

- latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.

TADDEUS

- héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.

TÁDÉ

- a Taddeus német becézője.

TAKSONY

- török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.

TALBOT

- angol eredetű; jelentése: véreb.

TAMÁS

- arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

TANKRÉD

- germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

TARÁZ

- görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.

TARCAL

- kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TARDOS

- magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.

TARJÁN

- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

TÁRKÁNY

- kabar eredetű; jelentése: kovács.

TARZÍCIUSZ

- görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TAS

- török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.

TASZILÓ

- olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TEÓ

- a Teodor német rövidülése.

TEOBALD

- német eredetű; jelentése: nép + merész.

TEODOR

- görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFIL

- görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.

TERESTYÉN

- kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TÉTÉNY

- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÉZEUSZ

- görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.

TIBÁD

- német eredetű; jelentése: nép + merész.

TIBOR

- a Tiborc rövidülése.

TIBORC

- latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.

TIHAMÉR

- szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.

TIMON

1. - görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;

2. - fríz eredetű; jelentése: nép + ember

TIMÓT

- görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TIMUR

- török eredetű; jelentése: vas.

TIRZUSZ

- görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.

TITÁN

- görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

TITUSZ

- latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.

TIVADAR

- görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TÓBIÁS

- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.

TÓDOR

- a Teodor rövidüléséből.

TOMAJ

- magyar eredetű; jelentése: vitás.

TOMOR

- török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TONUZÓBA

- besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa

TÖHÖTÖM

- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÖMÖR

- török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TÖRTEL

- török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.

TRISZTÁN

- francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TUDOR

- velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

UBUL

- görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

UGOD

- szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.

UGOR

- szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar

UGRON

- szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.

ULÁSZLÓ

- latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ULRIK

- német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

UPOR

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

URBÁN

- az Orbán régebbi alakváltozata.

URIÁS

- héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.

URIEL

- héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.

UROS

- magyar eredetű; jelentése: úr.

UZOR

- török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

VAJK

- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

VALDEMÁR

- germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.

VALENTIN

- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉR

- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALTER

- német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.

VÁRKONY

- török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VARSÁNY

- alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VÁSZOLY

- görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VAZUL

- görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.

VÁZSONY

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VENCEL

- német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.

VENDEL

- német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERNER

- német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.

VERSÉNY

- magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.

VIÁTOR

- latin eredetű; jelentése: utazó, utas.

VID

- a Gujdó délszláv megfelelője.

VIDA

- a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIDOR

- magyar eredetű; jelentése: vidám.

VIDOS

- a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIKTOR

- latin eredetű; jelentése: győző, győztes.

VILIBALD

- német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.

VILMOS

- latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCE

- latin eredetű; jelentése: győztes.

VIRGIL

- latin eredetű; jelentése: szűz.

VITÁLIS

- latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITÉZ

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VITOLD

- német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VITUS

- latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.

VLADIMÍR

- szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.

VOLFRAM

- német eredetű; jelentése: farkas + holló.

XAVÉR

- spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.

ZÁDOR

- szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.

ZÁGON

- szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.

ZAJZON

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZAKARIÁS

- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAKEUS

- héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.

ZALÁN

- török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.

ZÁMOR

- magyar eredetű; jelentése: szántó.

ZARÁND

- magyar eredetű; jelentése: arany.

ZDENKÓ

- latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.

ZEBULON

- héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.

ZEKŐ

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÉNÓ

- görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.

ZERIND

- magyar eredetű; jelentése: szerb.

ZÉTÉNY

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOÁRD

- türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOBOR

- szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.

ZOLTÁN

- török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMBOR

- szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.

ZORÁN

- délszláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZOTMUND

- német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő, védelmező, pártfogó.

ZSADÁNY

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND

- germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

ZSOLT

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR

- bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.

PÁL

- latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.

PALMER

- latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

PAMFIL

- görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

PANTALEON

- görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

PÁRIS

- görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.

PASZKÁL

- görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.

PATONY

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

PATRÍCIUS

- latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PATRIK

- a Patrícius ír rövidülése.

PÁZMÁN

- német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.

PEDRÓ

- görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.

PELÁGIUSZ

- görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PELBÁRT

- a Filibert alakváltozata.

PELLEGRIN

- latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.

PENTELE

- görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.

PERIKLÉSZ

- görög eredetű; jelentése: nagyon híres.

PÉTER

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

PETŐ

- a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

PETRÓNIUSZ

- etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.

PETÚR

- a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

PIUSZ

- latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.

PLACID

- latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

POLIDOR

- görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.

POLIKÁRP

- görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.

PONGOR

- a Pongrác régi magyar becézőjéből.

PONGRÁC

- latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.

PORFIR

- görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.

PRÍMUSZ

- latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.

RABÁN

- ófelnémet eredetű; jelentése: holló.

RADAMESZ

- egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RADISZLÓ

- szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.

RADOMÉR

- szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.

RAFAEL

- héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁFIS

- a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.

RAJMUND

- német eredetű; jelentése: okos védő.

RAJNALD

- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RALF

- angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.

RAMÓN

- germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

RÁPOLT

- német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.

RÁTOLD

- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RAUL

- germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.

RAZMUS

- az Erazmus rövidülése.

REGINALD

- német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

REGŐ

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

REMIG

- latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.

RÉMUSZ

- latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RENÁTÓ

- latin eredetű; jelentése: újjászületett.

REZSŐ

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RICHÁRD

- német eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RÓBERT

- német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBIN

- a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből

RODION

- görög eredetű; jelentése: rózsa.

RODRIGÓ

- germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.

RÓKUS

- germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ROLAND

- német eredetű; jelentése: vakmerő hős.

ROLF

- a Rudolf önállósult német becézője.

ROMÁN

- latin eredetű; jelentése: római, latin.

RÓMEÓ

- olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.

ROMULUSZ

- latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RONALD

- német eredetű; jelentése: erős uralkodó.

RUBEN

- héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!

RUDOLF

- német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RÚFUSZ

- latin eredetű; jelentése: vörös.

RUPERT

- a Róbert német alakváltozata.

RUSZLÁM

- orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

RUSZTEM

- perzsa eredetű; jelentése: vidéki.

SALAMON

- héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON

- héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU

- a Sámuel rövidüléséből.

SÁMUEL

- héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR

1. - görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó

2. - török eredetű; jelentése: akarat.

SAUL

- héber eredetű; jelentése: kért.

SEBES

1. - magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

2. - a Sebestyén régi becéző rövidülése.

SEBESTYÉN

- görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

SEBŐ

- vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

SELTON

- óangol eredetű; jelentése: városszéli.

SEMJÉN

- a Simeon régi magyar változata.

SIMEON

- héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SIMON

- a Simeon rövidüléséből.

SION

- héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

SOLT

- a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

SOMA

- magyar eredetű; jelentése: som.

STEFÁN

- görög eredetű; jelentése: korona.

SURÁNY

- török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN

- latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK

- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR

- latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

SZALVIUSZ

- latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ

- szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

SZEBASZTIAN

- görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSŐ

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM

- héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

SZEMERE

1. - magyar eredetű; jelentése: kis termetű.

2. - török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF

- héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ

- latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZERGIUSZ

- latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

SZERVÁC

- latin eredetű; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR

1. - latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.

2. - török eredetű; jelentése: mormota.

SZEVERÉD

- a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIGFRID

- germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

SZILÁRD

- a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ

- latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVESZTER

- latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ

- latin eredetű; jelentése: erdő.

SZÍRIUSZ

- latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIXTUSZ

- görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

SZOFRON

- görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ

- görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

SZÓLÁT

- a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN

- görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

SZÓRÁD

- szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZOVÁT

- szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY

- a Szeverin származéka.

MAGNUSZ

- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.

MAJLÁT

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MAKABEUS

- héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.

MAKÁR

- görög eredetű; jelentése: boldog.

MALAKIÁS

- héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

MANASSÉ

- héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.

MANDEL

- germán eredetű; jelentése: mandula.

MANFRÉD

- német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.

MANÓ

- a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.

MÁNUEL

- az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.

MARCELL

- latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

MARCIÁN

- latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

MARIÁN

- latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

MÁRIÓ

- a Máriusz olasz változatából.

MÁRIUSZ

- latin eredetű; jelentése: férfi.

MÁRK

- a Márkus rövidüléséből.

MARKÓ

- a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.

MÁRKUS

- latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

MARÓT

- szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.

MÁRTON

- latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MARTOS

- a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.

MÁRTON

- héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTYÁS

- héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTÉ

- héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MAXIM

- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MAXIMILIÁN

- latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRD

- német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MEGYER

- magyar eredetű; jelentése: magyar.

MELITON

- görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.

MENDEL

- az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

MÉNRÓT

- ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.

MENYHÉRT

- héber eredetű; jelentése: királyi fény.

METÓD

- görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

MIHÁLY

- héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKE

- a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.

MIKEÁS

- héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

MIKES

- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKLÓS

- görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.

MIKÓ

- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKSA

- a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MILÁN

- szláv eredetű; jelentése: kedves.

MILOS

- a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.

MIRKÓ

- szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MIRON

- görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

MODESZTUSZ

- latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

MÓR

- a Móric rövidüléséből.

MORGAN

- velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.

MÓRIC

- latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MÓZES

- héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.

NÁNDOR

- vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

NAPÓLEON

- olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.

NÁTÁN

- héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NÁTÁNIEL

- héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NEMERE

- szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.

NESZTOR

- görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.

NIKANDER

- görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.

NIKÉTÁS

- görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.

NIKODÉMUSZ

- görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NOÉ

- héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

NOEL

- latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.

NÓNUSZ

- latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.

NORBERT

- német eredetű; jelentése: északi fény.

NORMAN

- angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.

NYÉK

- magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

OBERON

- francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

ODILÓ

- az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.

ODISSZEUSZ

- görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.

ODÓ

- az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.

OGUZ

- török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.

OKTÁVIÁN

- latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLAF

- skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.

OLIVÉR

- latin eredetű; jelentése: olajfaültető.

OMÁR

- héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.

OMPOLY

- latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.

OND

- magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.

ORBÁN

- latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.

ORBÓ

1. - az Orbán kicsinyítőképzős származéka.

2. - szláv eredetű; jelentése: fűz.

ORESZTÉSZ

- görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.

ORFEUSZ

- görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

ORION

- görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.

ORMOS

- magyar eredetű; jelentése: orom.

OSZKÁR

1. - északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;

2. - ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

OSZLÁR

- kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

OSSZIÁN

- kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).

OSZVALD

- német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTMÁR

- német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTÓ

- germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTOKÁR

- német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.

OVÍDIUSZ

- latin eredetű; jelentése: juh.

OZOR

- török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

OZSVÁT

- az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

ÖDÖN

- germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

ÖRKÉNY

- török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.

ÖRS

- török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.

ÖZSÉB

- görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.

HAMILKÁR

- föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.

HANNIBÁL

- föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.

HANNÓ

- ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.

HARALD

- germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.

HARKÁNY

- magyar eredetű; jelentése: harkály.

HARLÁM

- orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.

HARRI

- a Henrik angol becézőjéből alakult.

HARTVIG

- germán eredetű; jelentése: merész a harcban.

HASSZÁN

- arab eredetű; jelentése: szép.

HEKTOR

- görög eredetű; jelentése: uralkodó.

HELIODOR

- görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

HÉLIOSZ

- görög eredetű; jelentése: nap, napisten.

HENRIK

- germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HERBERT

- germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.

HERMAN

- germán eredetű; jelentése: hadi férfi.

HERMÉSZ

- görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

HEROLD

- a Harald német változata.

HETÉNY

- magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.

HIADOR

- a Heliodor régi magyar változata.

HILÁRIUSZ

- latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILMÁR

- német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

HIPPOLIT

- görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

HÓDOS

- magyar eredetű; jelentése: hódvadász.

HOLLÓ

- magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.

HONORÁTUSZ

- latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

HONÓRIUSZ

- latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HONT

- német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

HORÁC

- görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HUBA

- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT

- német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

HUGÓ

- germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.

HUMBERT

- német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.

HUNOR

- török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).

HÜMÉR

- latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.

IBRÁNY

- az Ábrahám alakváltozata.

IGNÁC

- latin eredetű; jelentése: tűz.

IGOR

- német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

ILÁRION

- a Hiláriusz görögös formája.

ILDEFONZ

- germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.

ILIÁN

- görög-orosz eredetű; jelentése: nap.

ILLÉS

- az Éliás önállósult változata.

ILMÁR

1. - a Hilmár alakváltozata.

2. - a finn Ilmár mondai hős nevéből.

IMBERT

- fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

IMMÁNUEL

- héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.

IMRE

- germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

INCE

- latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.

IPOLY

- görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.

IRÉNEUSZ

- görög-latin eredetű; jelentése: békés.

ISTVÁN

- görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.

IVÁN

1. - a régi magyar Ivános rövidülése;

2. - orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.

IVÓ

1. - germán eredetű; jelentése: tiszafa;

2. - az Iván szláv becézője.

IVOR

1. - ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;

2. - az Igor ukrán és belorusz változata;

3. - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

IZAIÁS

- az Ézsaiás alakváltozata.

IZIDOR

- görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMAEL

- héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.

IZOR

- az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

IZRAEL

- héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

IZSÁK

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.

IZSÓ

1. - az Ézsau alakváltozata;

2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése;

3. - az Izsák becézője.

JÁCINT

- görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.

JAGELLÓ

- lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.

JAKAB

- héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JÁKÓ

- a Jákob önállósult becézőjéből.

JÁKOB

- a Jakab eredeti alakváltozata.

JAKUS

- a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.

JÁNOS

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JANUÁR

- latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.

JÁRFÁS

- a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

JÁZON

- görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.

JENŐ

- magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

JEREMIÁS

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.

JEROMOS

- görög eredetű; jelentése: szent nevű.

JOAKIM

- héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

JÓB

- héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.

JOEL

- héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.

JOHANN

- héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

JÓNÁS

- héber eredetű; jelentése: galamb.

JONATÁN

- héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

JORDÁN

- héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.

JOZAFÁT

- héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.

JÓZSEF

- héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSIÁS

- héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.

JÓZSUA

- héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.

JUKUNDUSZ

- latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).

JULIUSZ

- a Juliánusz alakváltozata.

JULIÁNUSZ

- latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

JUSZTIN

- a Jusztusz továbbképzett alakja.

JUSZTUSZ

- latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.

JUTAS

- török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.

KABOS

- a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.

KADA

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KADOSA

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KAJETÁN

- latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.

KÁL

- török-magyar eredetű; jelentése: marad.

KÁLEB

- héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.

KÁLMÁN

- török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

KALVIN

- latin eredetű; jelentése: kopasz.

KAMILL

- latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.

KAMILLÓ

- a Kamill olasz megfelelője.

KÁIN

- héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

KÁN

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KANDID

- latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KANUT

- skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.

KAPLONY

- török-magyar eredetű; jelentése: tigris.

KAPOLCS

- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARÁCSON

- magyar eredetű; jelentése: karácsony.

KARÁD

- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARDOS

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

KARION

- görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.

KÁRMÁN

- német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.

KÁROLY

1. - magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;

2. - germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.

KARSA

- török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

KARTAL

- török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.

KÁSZON

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KASSZIÁN

- latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

KASZTOR

- görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.

KATAPÁN

- görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.

KAZIMÍR

- lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.

KÁZMÉR

- a Kazimír magyarosabb alakja.

KELED

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KELEMEN

- latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KELEN

- a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

KEMENES

- magyar eredetű; jelentése: kemencés.

KENDE

- kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

KENESE

- szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

KENÉZ

- gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.

KERECSEN

- magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.

KERÉNY

- latin eredetű; jelentése: lándzsás.

KERESZTÉLY

- latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KESZŐ

- török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

KEVE

- magyar eredetű; jelentése: kövecske.

KEVIN

- kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

KILÉNY

- a Kilián régi magyar alakváltozata.

KILIÁN

- kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KIRILL

- a Cirill görögös változata.

KLEOFÁS

- görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.

KLEON

- görög eredetű; jelentése: dicsőség.

KLÉTUS

- görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.

KOCSÁRD

- a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

KOLOS

- német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló

KOLUMBÁN

- latin eredetű; jelentése: galamb.

KOLUMBUSZ

- latin eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONRÁD

- német eredetű; jelentése: merész + tanács.

KONSTANTIN

- latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.

KONT

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KOPPÁNY

- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KORIDON

- latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

KORIOLÁN

- latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.

KORNÉL

- latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KORVIN

- latin eredetű; jelentése: holló.

KÓSA

- magyar eredetű; jelentése: kos.

KOZMA

- latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

KÖTÖNY

- török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

KRISTÓF

- görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.

KRISZTIÁN

- latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KUND

- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KUNÓ

- a Konrád német becézőjéből.

KURSZÁN

- török eredetű; jelentése: keselyű.

KÜRT

- török-magyar eredetű; jelentése: vihar.

LABORC

- bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.

LADOMÉR

- a Vladimir régi magyar formája.

LAJOS

- germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LAMBERT

- német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LANTOS

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LARION

- az Ilárion önállósult szláv becézője.

LÁSZLÓ

- szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LÁZÁR

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.

LÁZÓ

- a Lázár becézőjéből önállósult.

LEANDER

- görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.

LEHEL

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LÉL

- finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

LÉNÁRD

- germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEÓ

- görög eredetű; jelentése: oroszlán.

LEON

- a Leó görög változatából.

LEONÁRD

- német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONIDÁSZ

- görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.

LEOPOLD

- germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LEVENTE

- magyar eredetű; jelentése: levő, létező.

LÉVI

- héber eredetű; jelentése: szövetség.

LIBERÁTUSZ

- latin eredetű; jelentése: felszabadított.

LIBÉRIUSZ

- latin eredetű; jelentése: szabad.

LIONEL

- francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.

LIPÓT

- a Leopold bajor változatából.

LÍVIUSZ

- latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZANDER

- spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LORÁND

- a Lóránt régies változata.

LÓRÁNT

- germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.

LOTÁR

- ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.

LŐRINC

- latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.

LUCIÁN

- latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.

LÚCIUSZ

- latin eredetű; jelentése: virradatkor született.

LUKÁCS

- latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

EDE

- az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

EDGÁR

- ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

EDIZON

- angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

EDMOND

- germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

EDÖMÉR

- kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

EDVÁRD

- germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVIN

- germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EFRAIM

- héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

EGBERT

- germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

EGMONT

- germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

EGON- az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

EGYED

- görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

ELEK

- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELEMÉR

- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉLIÁS

- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELIHU

- héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

ELÍGIUSZ

- latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

ELIZEUS

- héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

ELLÁK

- hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELMÁR

- germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

ELMÓ

- az Elmár becézőjéből önállósult.

ELŐD

- magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

ELTON

- angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

EMÁNUEL

- héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMIL

- latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁN

- latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

EMŐD

- magyar eredetű; jelentése: anyácska.

ENDRE

- német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ÉNEÁS

- görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

ENGELBERT

- germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

ENGELHARD

- germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

ÉNOK

- héber eredetű; jelentése: a felszentelt.

ERAZMUS

- görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

ERHARD

- germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

ERIK

- alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERNÁK

- hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ERNŐ

- ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNYE

- török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

ERVIN

- germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.

ETE

- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ETELE

- hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

EUGÉN

- görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

EUSZTÁK

- görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

EUTIM

- görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

ÉVALD

- germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

EVARISZT

- görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

EZÉKIEL

- héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

ÉZSAIÁS

- héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

ÉZSAU

- héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

FÁBIÁN

- latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

FÁBIUSZ

- latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.

FABÓ

- a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

FARKAS

- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FAUSZTUSZ

- latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDOR

- a Teodor orosz megfelelőjéből.

FELICIÁN

- latin eredetű; jelentése: boldog.

FÉLIX

- latin eredetű; jelentése: boldog.

FERDINÁND

- germán eredetű; jelentése: béke + merész.

FERENC

- francia-latin eredetű; jelentése: francia.

FIDÉL

- latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILEMON

- görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.

FILIBERT

- germán eredetű; jelentése: messze földön híres.

FILOMÉN

- görög eredetű; jelentése: szeretett.

FIRMIN

- latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.

FLORENTIN

- latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.

FLÓRIÁN

- latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.

FLÓRIS

- a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.

FODOR

- magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.

FOLKUS

1. - német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;

2. - latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.

FÓRIS

- a Flóris régi magyar változata.

FORTUNÁT

- latin eredetű; jelentése: boldog.

FREDERIK

- német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.

FRIDOLIN

- germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

FRIGYES

- német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FÜLÖP

- görög eredetű; jelentése: lókedvelő.

GÁBOR

- héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁBRIEL

- héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁL

- kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.

GÁLOS

- a Gál régi teljesebb magyar alakja.

GARA

- török eredetű; jelentése: héja.

GÁSPÁR

- perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.

GASZTON

- germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GAZSÓ

- a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.

GEDEON

- héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.

GEDŐ

- a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.

GELLÉN

- a Kilián régi magyar változata.

GELLÉRT

- német eredetű; jelentése: gerely + kemény.

GEMINIÁN

- latin eredetű; jelentése: iker.

GERASZIM

- görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

GERÉB

- szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.

GERGELY

- görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.

GERGŐ

- a Gergely magyar alakváltozata.

GERJÉN

- görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.

GERMÁN

- német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

GEROLD

- germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.

GERŐ

- a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.

GERZSON

- héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.

GÉZA

- török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

GIBÁRT

- német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.

GIDA

- a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GILBERT

- német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

GILGAMES

- mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOBERT

- germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.

GODVIN

- angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.

GORDON

- skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GORGIÁS

- latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOTFRID

- német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

GOTHÁRD

- német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.

GOTLÍB

- germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.

GRACIÁN

- latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

GREGORI

- görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.

GUJDÓ

- német eredetű; jelentése: erdőből származó.

GUSZTÁV

- skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.

GÜNTER

- német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.

GYÁRFÁS

- görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.

GYENES

- a Dénes régi magyar alakváltozata.

GYÖRE

- a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYÖRGY

- görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.

GYÖRK

- a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYŐZŐ

- a Viktor magyarító lefordítása.

GYULA

- bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.

BÁCS
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR
- szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR
- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR
- magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS
- latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ
- német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN
- német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR
- asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN
- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ
- az András önállósult becézője.
BÁNK
- a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS
- a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS
- görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ
- germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA
- a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS
- arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT
- török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS
- magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ
- héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS
- a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ
- magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR
- török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL
- görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ
- a Bazil régi magyar formájából.
BECSE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA
1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. - török eredetű; jelentése: előkelő;
3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR
- germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE
- latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE
- a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ
- hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE
- a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK
- latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI
- a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ
- latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN
- héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL
- bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR
- germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY
- magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER
- francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ
- szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT
- germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD
- germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ
- héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD
- német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BOD
- török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG
- magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY
- magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR
- magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT
- szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR
- asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC
- latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS
- a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS
- a Barabás alakváltozata.
BORISZ
- orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND
- magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN
- Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ
- ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ
- latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ
- török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD
- magyar eredetű; jelentése: búza.
CECIL
- a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN
- latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN
- latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR
- etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ
- latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN
- latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL
- görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK
- görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS
- perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK
- török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD
- magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR
1. - magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. - szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ
- magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE
- török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN
- az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL
- magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD
- a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR
- török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ
- szláv eredetű; jelentése: ördög.
DAGOBERT
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR
- germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR
- cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DALTON
- óangol eredetű; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ
- görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN
- görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
DAMOS
- a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL
- héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ
- a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS
- a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE
- latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS
- latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
DÁVID
- héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI
- magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY
- a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER
- görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEMJÉN
- a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES
- görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.
DEODÁT
- az Adeodát rövidüléséből önállósult.
DETRE
- germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD
- germán eredetű; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR
- a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ
- latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD
- görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR
- germán eredetű; jelentése: nép + híres.
DOMÁN
- kun-magyar eredetű; jelentése: köd.
DOMICIÁN
- latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK
- latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS
- a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS
- latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS
- a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD
- skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT
- latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN
- angol eredetű; jelentése: dór férfi.
DORMÁN
- besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÖME
- a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR
- a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ
- görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN
- délszláv eredetű; jelentése: lélek.